Úgy vélem a mozizás szó igazi értékét kevesen értik, sokan elfelejtették a klasszikus "mozi" élményét. Igen az is egy "élmény ha a heti nehéz munka után, leülsz a barátoddal, barátnőddel és megnézel egy filmet, de ennek semmi köze a mozihoz, legyen az 5.1 ami manapság igen népszerű, de a mozi igazi élményéhez nem fogható. Most nem arra gondolok, hogy egy népszerű, és igen felkapott filmre menny, hanem egy nem annyira népszerű filmre, romantikusra, baráttal, barátnővel, akkor megtudod milyen az igazi mozi. Átérzed ahogy belépsz a csendes félhomályba, leülsz a lelátón, és senki nem hajít a nyakadba, illetve a fejedre, és egyéb testtájaidra, kukoricát, vagy ami mostanában népszerű, nachost.
Ahogy belépsz, már is megérted, és érezni kezded. A csendet, meghittséget, majd ahogy lassan elhomályosodnak a fények, és végül elindul a film. A romantikáját, és a magával ragadó érzelmeket is átéled sokkal élesebben mint máskor. Igen érzékeid kitágulnak, mintha te magad is résztvevője lennél, aztán az ölelés amikor egy olyan résznél van a film. Szerintem ez a moziélmény. Persze én is járok más filmekre, de az teljesen más, ott szinte el is várom, hogy nevessen mindenki egy poénon, vagy ijedjen meg mindenki ha úgy hozza a film, az is élmény, és azt is kedvelem, de nem az igazi mozi hangulata. Csak gondoltam megosztom veletek, mert volt egy kérdés "számomra mi a mozi" és számomra ez a mozi, és tudom, hogy régimódi, de akkor is ez.
Ötszörös Grammy-díjas, angol soul-, jazz-, és rhythm and blues-énekesnő és dalszövegíró.
Szerintem egy rendkívüli hanggal rendelkező énekesnő volt, habár a hírnév teljesen elrontotta, eltorzította a személyiségét, és végül meg is ölte. Alkohol és Drogproblémáival volt tele a sajtó, és nem utolsó sorban Anorexiájával. Persze lehet azt is mondani, hogy ha nem lett volna híres úgyis így végezte volna, de ez nem biztos, hogy igaz. Egy adat a sok közül:
Az énekesnő 2011-ben fejezte be az alkoholelvonó kúráját.
2011. júniusában 12 napos európiai turnéja első állomásán Belgrádban, nagyjából 20 000 néző előtt részegen lépett színpadra. A közönség kifütyülte. A turné további, nyárra tervezett állomásait – köztük a Sziget Fesztivált – ezután lemondták.
Szerintem akkor is rendkívüli volt, a stílusa nekem nagyon tetszett, az a hatvanas évekbeli darázsfrizkó, hát eszméletlen. Ilyen egyedi hangfekvést pedig nem talál az ember minden bokorban, ezért szerintem megérdemli, hogy emlékezzenek rá. Nem a drogosra, nem is az iszákosra, hanem az énekesre, aki szívét lelkét beleadta az éneklésbe.
2011. július 23-án holtan találták otthonában. A Clickmusic értesülései szerint a halál oka drogtúladagolás.
Végül az emlékének néhány zenét is ajánlanék. Mindenkinek aki szereti, szerette valaha hallgatni a zenéit, ne csak a rosszra emlékezzünk, mikor meghalljuk ezt a nevet:
Ez nem egy életrajzi mű, hanem a téveszmék oka, illetve az igazi Jackson:
Legelőször néhány zene
a pop igazi és koronázatlan királyától
Az én személyes kedvenceim:
1.Téveszme: "Festette a bőrét"mert szégyelte, hogy fekete, "szépészeti orműtétek" szintén bőrszíne miatt, "anorexia". Szóval a külső
1986-ban Jacksonnál diagnosztizálták vitiligo és a Systemic lupus erythematosus nevű bőrbetegséget; a vitiligo miatt bőre részben világosabb lett, a lupus-ból kezdett kigyógyulni, mindkét betegség érzékennyé tette a napfényre, ezért kellett napszemüveget is hordania. A kezelések, amiket kapott, tovább világosították a bőrét és a makeup használatával (hogy elfedje a bőrhibáit), nagyon sápadttá vált a bőre. Jackson a súlyából is veszített az 1980-as évek elején, mert változtatott a diétáján és "táncos alkatot" szeretett volna. Bár azért azt elismerem lehet, hogy anorexiás volt ténylegesen. 1979-ben Jackson eltörte az orrát egy táncpróbája alatt, ám az ez utáni, az orrán végzett plasztikai műtét sikertelen volt, hiszen Michael légzési nehézségekre panaszkodott. A második plasztikai beavatkozást már Dr. Steven Hoefflin végezte.
2.Téveszme: "Wacko Jacko" (Dilis Jacko), "öregedést lelassítsa", az "elefántember" csontjai,"őrültségek" példája: Bubbles (a csimpánz), Bulvár
1986-ban a bulvárlapok közöltek egy cikket, mely szerint Jackson egy hiperbarikus oxigénsátorban aludt, hogy az öregedést lelassítsa; le is fényképezték, amint az üvegkamrában fekszik. Bár a sztori nem volt igaz, Jackson maga terjesztette el a hamis történetet. Amikor Jackson vásárolt egy csimpánzt egy laboratóriumból (tehát megmentette a biztos haláltól, a kísérletezésektől), akit Bubbles-nek nevezett el, ezt a hírt úgy közölték le, mintha a növekvő "őrültségek" példája lenne. Azt is leközölték, hogy Jackson megvásárolta Joseph Merrick, az "elefántember" csontjait, bár ez sem volt igaz, Jackson nem cáfolta ezt a hírt. Kezdetben maga az énekes is figyelemmel kísérte ezeket a cikkeket, és befejezte ezeknek az "álhíreknek" a csöpögtetését a sajtó felé, mert azok egyre szenzációsabbak lettek, úgyhogy a média elkezdett saját sztorikat gyártani. Ezek a riportok beágyazódtak a közönség tudatába, ez inspirálta őket arra, hogy a "Wacko Jacko" (Dilis Jacko) gúnynevet kapja, amit az énekes nem szeretett.
3.Téveszme: Családja "kiutálta", Csak magára gondol, tékozló fiú Családi viszályok
Az egyik első vita: 1984 Victory turné jegyei: Joseph Jackson, Don King és Chuck Sullivan terve szerint a jegyek darabja 30 dollárba került volna és csak négyesével lehetett volna őket megvásárolni, azaz 120 dollárért(kb 24.000 Ft ami ma se egy kis összeg, de akkoriban hatalmas összegnek számított még amerikában is) + 2 dollár illeték. A megrendelés nem garantálta, hogy a rajongó meg is kapja azokat kb. csak minden 10. igénylő kapott jegyet. Ez a megoldás kb havi 8 millió dollár bevételt hozott volna a támogatóknak és a Jackson családnak. Csakhogy, Michael és John Branca, az ügyvédje tiltakozott ez ellen a kapzsiság ellen. Testvérei ellene szavaztak. Michael ekkor kijelentette, hogy ez az utolsó fellépése velük. Amikor a terv nyilvánosságra került, a rajongók országszerte felháborodtak. Washingtoni újságírók alaposan kioktatták a Jacksonokat: "A Jackson turné nem a zenéről szól, hanem a mohóságról és a gőgről. Mire jó ez a drogmentes, alkoholmentes, jaj-de-jó-emberek-vagyunk imázs, ha közben a lényegi üzenet ez: Ürítsd ki csak szépen a malacperselyedet." Michael az összes pénzt, amit a turnén keres, felajánlotta egy jótékonysági alapítványnak. Ezen kívül minden egyes városban közel 2000 jegyet hátrányos helyzetű fiataloknak ajánlottak fel, akik másképpen nem tudtak volna jegyet venni a koncertre. Olyan show-nak volt a frontebere, amellyel már nem érzett közösséget és a testvérein is látszott, hogy nem érzik jól magukat ebben a háttérzenészi szerepkörben. A turné során Michael egy alkalommal annyira dühös volt a fivéreire, hogy a kimerültség és a kiszáradás veszélye miatt orvosi kezelésre szorult. A turné minden állomásán az éppen aktuális hotel más-más szintjén laktak a fivérek, a stadionokba vezető útun már nem voltak hajlandóak szóba állni egymással. 1984. december 9-én, amikor az est utolsó száma is elhangzott, Michael kikiabált a Los Angeles-i színpadról: "Ez az utolsó, a legutolsó koncertünk. Hosszú húsz év volt. Szeretünk benneteket." A fivérek meg voltak döbbenve. Michael a turnéért kapott összes bevételét, közel 5 millió dollárt szétosztotta 3 jótékony célú intézmény között. Ő nem akart részt venni a rajongók megkárosításában, és ezzel könnyített lelkiismeretén. Ezek után már nem sokat beszélt testvéreivel.
Gyermekzaklatási ügyek:
Mindenek előtt egy vallomás a fiúról: "Michael egy szomorú ember. Nehéz élete volt, és mindig magányos, társaságkerülő alkat volt. Ha nem lett volna belőle sztár, egy kis lakásban élt volna magányosan, barátok nélkül Garyben, filmelőhívóként egy fotósboltban. A humora volt az, ami igazán tetszett neki Jordie-ban. Valahányszor az ember meg tudta nevettetni, azt a valakit élete részévé akarta tenni. És Jordie megnevettette. Kifigurázta Michaelt öltözködése, esetlensége, vezetési stílusa miatt. Michaelt nagyon szórakoztatta Jordie már-már túlzottan is fesztelen magatartása. Úgy érezte, a fiú mellett magát adhatja." – egy alkalmazottja mondta ezt az énekesről, aki már húsz éve dolgozott Jackson mellett.
Ő volt Jackson egyik legnagyobb rajongója kinek az apja vádolta Jacskon teljesen alaptalanul
1993 nyarán Michael Jacksont szexuális zaklatással vádolta Evan Chandler, egy 13 éves kisfiú, Jordan Chandler édesapja.
Magnóra vették az apa beszélgetését, amiből kiderült, folytatja a támadást Jackson ellen. Ezt mondta a felvételen: "Ha túl leszek ezen, remekül érzem majd magam. Az nem lehet, hogy veszítsek. Mindent megkapok, amit akarok és ők meg fognak semmisülni... Michael karrierjének vége lesz..." Ugyanebben a párbeszédben, amikor a másik fél megkérdezi tőle, hogy fogja ez a fiát érinteni, Chandler ezt válaszolja: "Ez lényegtelen... Vérfürdő lesz, ha nem kapom meg, amit akarok. Ez nagyobb lesz annál, mint ami összeköt minket... Ez az ember (Jackson) hihetetlenül meg lesz alázva... Többé egy lemezt sem fog tudni eladni." Jackson és az őt támogató emberek szerint Jackson a féltékeny apa áldozata volt, akinek csak az lebegett a szeme előtt, hogy az énekesből pénzt csikarjon ki. Nem mellesleg a fiú (anélkül, hogy találkozott volna Jacksonnal),
VISSZAVONTA AZ ÖSSZES VÁDAT ÉS SOHA NEM IS NYILATKOZOTT ERRŐL, NEM VOLT HAJLANDÓ ELLENE NYILATKOZNI.
Mellesleg utólag kiderült, hogy az apa: tartózkodott volna a pereléstől, akkor, ha pénzt kapott volna.
IDÉZET EGY NETES PORTÁLRÓL:
"Ami a tisztességet illeti: Jackson életstílusa és jócselekedetei – eltekintve a média által fabrikált sztoriktól – konzisztensen helyénvalók maradtak. Tulajdonképpen a visszafogottsága miatt majdhogynem ódivatúnak tűnt, még akkor is, amikor fiatal volt – miközben sok szórakoztatóművész magáévá teszi a szex, alkohol és drogok életérzését. A Jacksonnal készített interjúkból az látszik, hogy nagyon helytelennek érezte, hogy nyilvánosan a szexuális életéről beszéljen. Az én meglátásom szerint ez a méltósága és szerénysége példája. Azonban ez a visszafogottság ironikus módon táptalajt adott alaptalan spekulációknak Jackson szexuális orientációjáról. Szeretném feltenni a kérdést: egy ember szexuális életének nyilvános megkérdőjelezése nem sokkal kifogásolhatóbb-e, mint az, ha ez az ember hallgatni kíván ugyanerről, mert meg szeretné őrizni a magánéletét? Az a tény, hogy Jackson nem volt részese szex botrányok sorának nőkkel normális esetben tiszteletet kellene, hogy ébresszen, azonban úgy tűnik inkább ürügyet szolgáltatott a média számára arra, hogy patologizálja Jacksont. Nevetséges, hogy a bujaság és a botrány hiányából csináltak önmagában valami botrányost és gyanúsat
Sok ember szintén megjegyzte, hogy Jackson egyáltalán nem káromkodott – különösen, amikor fiatalabb volt. Csak miután hazugságokon alapuló számos gyűlöletkampányt kellett elszenvednie, csempészett egy pici trágárságot a dalaiba – válaszként egy olyan világra, amely oly mélyen elárulta őt. Még ekkor is a trágársága távol maradt a kíméletlen támadásoktól, inkább a mély fájdalom művészi kifejezéseként szolgált.".
Saját vallomás:
Engem személy szerint lenyűgöz az egész élete. Felnézek arra az emberre aki annyit adományozott a világnak, és itt nem csak mint művészre, hanem mint emberre is gondolok. Megannyi jótékonysági szervezetet vezetett semmi haszon nélkül, millió és millió Dollárokat adományozott az emberek megsegítésére. Emlékszem az egyik sérülése utáni összeget, az a bizonyos amikor kigyulladt a haja, és másod- illetve harmadfokú égési sérüléseket szenvedett, az egész kártalanítási összeget annak a kórháznak adományozta ahol ápolták. Nem a hírnévért, nem is valamilyen pénzkereseti dologért, hanem önmagáért, mert ő ezt érezte helyesnek. Méltósággal viselt minden őt ért vádat, higgadtan kezelte mindezeket, a kifigurázásokat, és becsmérléseket, alaptalan pereskedéseket.
Nem megalapozatlanul mondom mindezeket, hanem mert rendesen utána néztem az életének, és nem csak a média ostobaságait hallgattam meg. Befejezésül, nekem ő a példaképem, nem akarom, hogy ez az anyagias, és törekvő világ engem is tönkretegyen mint rengeteg másik embert, akik csak a hasznot keresik, megfeledkeznek a művészetek fontosságáról, az emberek fontosságáról, önmaguk fontosságáról, és persze az összes eszméről, ami az embert, emberré teszi.
Ma még vidámabb leszek, bár voltam locsolkodni, éjen húsvét :D az mondjuk kicsit dobott a hangulatomon, de aztán kinéztem, és látom, hogy mindenki megtalálja azt aki neki való, csak én nem. Bár mindig ilyenkor szokott az lenni (mármint amikor egyedül vagyunk), hogy amikor nincs valakid aki, átölelne, szeretne, olyankor mindig azt látod magad körül, hogy mások átölelik és szeretik egymást, mármint mindenki szeret mindenkit, csak te vagy egyedül. Elég kacifántosan fogalmaztam, de remélem meg lehetett érteni. Még a zene is csak szomorúbbá tesz -.-" most hallgatom Vásáry André zenéit, és hát nem a legvidámabb, legalábbis számomra, és tudom mindenki tartózkodik az operától, jómagam is így voltam vele, de mostanság egyre többször hallgatok ilyeneket, és meg kell hogy mondjam nem vot rossz. Tényleg igaz, hogy megérinti az embert. Szerintem sokkal érzelem kifejezőbb is mint a mai nem is tom, hogy nevezzem stílus, mondjuk a pop. Félreértés ne essék, én is hallgatok popot is, csak az nem érzelem kifejezésre, hanem csak úgy :D igazából nem tom miért. Szóval beteszek ide is párat hátha valakit érdekel, de ha mást nem az unokáim kicsit is hasonlítanak rám, akkor objektíven próbálják nézni a világot, és mindent meghallgatnak, szóval nektek unokáim (ha lesztek valaha is) :D. Szóval legyen Vásáry Andrétól, kicsit pörgősebb, és aránylag ismert is, az Operaház Fantomja, meg a Rómeó és Júlia is. Az utóbbi tökéletesen tükrözi a hangulatomat, csak ennyi. Csiripelnek a madarak, dagad a tészta :D miért vagyok szomorú?
Röviden ennyit szerettem volna most mondani, rajzokat remélem nem hiányoljátok, de ha mégis tessék szólni, és rajzolok is. Más egyéb hozzáfűznivalóm is van, mondjuk ne legyetek rosszak, mindig csináljátok azt amit a szívetek, és nem az eszetek diktál (még ha elcsépelt is, de akkor is igaz). Gondolatok még fogok itt megosztani, lehet most is még írok egy gondolatot, mert úgyis unatkozom. Nem leszek valami ünnepélyes mert ilyenkor szokott a legnagyobb mélabú az emberekre törni, de mondjuk inkább főleg karácsonykor. Na jól van kitöltöm az időmet legalább írok még egy saját gondolatot is. legyen mondjuk... megvan :D
"Mikor? Hol? Merre? Hogyan? Láthatnálak? Mikor láthatlak, mikor már az idő megkezdi sanyarú emberi lelkemet? Hol láthatlak, ahol a tenger sós lehelete kettészeli az égboltot? Merre láthatlak, hol még talán ember sosem járt, odafent a sejtelmes, vigasztalan, sóhajok honában? Hogyan láthatlak, mikor sosem láttalak röpke emberi mivoltom alant?"
Igazából még nem tökéletes, mert nem tudom hogyan fejezzem be, de amint megtudom ti lesztek az elsők akik tudomást szereztek róla :D Köszönöm azoknak akik olvassák, puszilom a dédunokáimat, Sziasztok.
