Ma még vidámabb leszek, bár voltam locsolkodni, éjen húsvét :D az mondjuk kicsit dobott a hangulatomon, de aztán kinéztem, és látom, hogy mindenki megtalálja azt aki neki való, csak én nem. Bár mindig ilyenkor szokott az lenni (mármint amikor egyedül vagyunk), hogy amikor nincs valakid aki, átölelne, szeretne, olyankor mindig azt látod magad körül, hogy mások átölelik és szeretik egymást, mármint mindenki szeret mindenkit, csak te vagy egyedül. Elég kacifántosan fogalmaztam, de remélem meg lehetett érteni. Még a zene is csak szomorúbbá tesz -.-" most hallgatom Vásáry André zenéit, és hát nem a legvidámabb, legalábbis számomra, és tudom mindenki tartózkodik az operától, jómagam is így voltam vele, de mostanság egyre többször hallgatok ilyeneket, és meg kell hogy mondjam nem vot rossz. Tényleg igaz, hogy megérinti az embert. Szerintem sokkal érzelem kifejezőbb is mint a mai nem is tom, hogy nevezzem stílus, mondjuk a pop. Félreértés ne essék, én is hallgatok popot is, csak az nem érzelem kifejezésre, hanem csak úgy :D igazából nem tom miért. Szóval beteszek ide is párat hátha valakit érdekel, de ha mást nem az unokáim kicsit is hasonlítanak rám, akkor objektíven próbálják nézni a világot, és mindent meghallgatnak, szóval nektek unokáim (ha lesztek valaha is) :D. Szóval legyen Vásáry Andrétól, kicsit pörgősebb, és aránylag ismert is, az Operaház Fantomja, meg a Rómeó és Júlia is. Az utóbbi tökéletesen tükrözi a hangulatomat, csak ennyi. Csiripelnek a madarak, dagad a tészta :D miért vagyok szomorú?
Röviden ennyit szerettem volna most mondani, rajzokat remélem nem hiányoljátok, de ha mégis tessék szólni, és rajzolok is. Más egyéb hozzáfűznivalóm is van, mondjuk ne legyetek rosszak, mindig csináljátok azt amit a szívetek, és nem az eszetek diktál (még ha elcsépelt is, de akkor is igaz). Gondolatok még fogok itt megosztani, lehet most is még írok egy gondolatot, mert úgyis unatkozom. Nem leszek valami ünnepélyes mert ilyenkor szokott a legnagyobb mélabú az emberekre törni, de mondjuk inkább főleg karácsonykor. Na jól van kitöltöm az időmet legalább írok még egy saját gondolatot is. legyen mondjuk... megvan :D
"Mikor? Hol? Merre? Hogyan? Láthatnálak?
Mikor láthatlak, mikor már az idő megkezdi sanyarú emberi lelkemet?
Hol láthatlak, ahol a tenger sós lehelete kettészeli az égboltot?
Merre láthatlak, hol még talán ember sosem járt, odafent a sejtelmes, vigasztalan, sóhajok honában?
Hogyan láthatlak, mikor sosem láttalak röpke emberi mivoltom alant?"
Igazából még nem tökéletes, mert nem tudom hogyan fejezzem be, de amint megtudom ti lesztek az elsők akik tudomást szereztek róla :D Köszönöm azoknak akik olvassák, puszilom a dédunokáimat, Sziasztok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése