Nem is tudom, hol is kezdjem a blogolást... Mai napom elég nyomott volt, nem is tudom miről kéne írnom, bár ez olyan napló szerűség, nekem legalább is azt mondták, mondjuk ezzel sem vagyok előrébb, mivel naplót sem vezettem még. Na jól van essünk neki, mondta a hóhér, bocsi. Szóval legyen az első bejegyzés az első nap, illetve az unalom bejegyzése. Szóval erre a nyomott szeles időre én is hasonlóképp reagálok, igen nyertél nyomottan. Eszembe is jutott egy remek idézet, bár a helyzetemhez semmi köze de azért tetszik, és ha már eszembe jutott megosztom azzal aki ezt olvassa, feltéve ha olvassa valaki. Lehet, hogy majd 100 év múlva egy "régész" fogja ezt olvasni, és gondolni magában, na ezek tényleg unatkoztak. Nos neki üzenem, hogy ha többet meg akar tudni a mi korunk fiatalságáról, akkor érdemes olvasgatnia, ha nincs jobb dolga, például befűzni egy jó kis... na mindegy, mi a pedofília ha nem ez, egy még gondolatfoszlány sem, és olyan emberkére beindulni :D Szóval bocsánat eltértem a tárgytól. Az idézet nektek.
Mindenki elrejti, hogy ki is valójában.
Néha úgy elrejtőzöl, hogy valakinek emlékeztetnie kell, hogy még ott vagy.
Van, hogy olykor teljesen el akarod felejteni valójában, ki is vagy. (Dexter)
Szerintem ez teljesen így van, bár most függetlenül az előzményektől, az tény, hogy mindenki valamilyen módon, eltitkolja valódi énjét. Nem kell feltétlenül egy gyilkosra gondolni (mint a sorozatban), mi is ugyanúgy viselünk álarcot. Minden nap ahogy végigmegyünk az utcán, mást mutatunk mint akik vagyunk. Vegyük például, hogy elmegyünk, egy hát nem tudom szebben mondani "csöves" előtt. Mi az első gondolatunk? Megsajnáljuk, meg hasonlók. Aztán jobban belegondolunk, és eszünkbe juthat akár az is, hogy nem véletlen van ott ahol van. Lehet, akár tényleg lehet, hogy egy vezérigazgató volt egy reklámcégnél, csak a vállalat tönkrement, és ő elveszítette feleségét, és 3 gyermekét, majd a házát is, és utcára került. Azóta is rója a macskaköves pesti utcákat. De az is lehetséges (és az emberek 90% állítom erre gondol, ha ön az elsőt választja akkor szerencsés), hogy 18 évesen kikerült az utcára, mert nem akart dolgozni, vagy csak simán egy drogos, alkesz fiatal volt, akit nem voltak hajlandók a szülei tovább támogatni, és az utcára került, ahol az átlag ember adójából éldegél, drogozik, vagy alkoholizál. Egy kicsit eltértem a tárgytól, de arra akartam kilyukadni, hogy akik a második verziót választották, azok egy álarcot mutatnak, mivel kívülről, úgy tűnik, hogy sajnálják meg miegymás viszont belül, nem mondom, hogy megvetik, de nem igazán szívlelik. Szóval mindig álarcot viselünk. Akkor is ha nem vesszük észre. Van amikor barátaink, megbántanak, bár ők maguk nem veszik észre, de nekünk rosszul esik, nem biztos, hogy szólunk érte. Csak mosolygunk tovább, mintha nem is fájt volna az amit, vagy az ahogy mondott dolgokat. Na jól van ezt kiveséztem rendesen, remélem nem voltam túl nyers. Majd még lehet holnap is bejegyezgetek ide, szia nem létező, illetve jövőből jövő olvasóm. Akkor holnap. Jó Blogolást.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése