Nah jöhet a mai?

Ma is hangulatomnál vagyok, úgyhogy most is írok nektek, illetve a sokadik leszármazottamnak, valami érdekeset (már akinek), szóval most is idézetet szeretnék megosztani méghozzá sajátot. ne legyetek túl kritikusak, nem vagyok egy nagy "irodalmár" de azért tessék:

„Csupán  egy sóhaj voltam, pár másodperces uralom feletted...

Egy sóhaj voltam, mely gyorsan jött s ment...

Nem voltam más csak egy sóhaj, amit elfújt a szél...

Amit sosem látsz többet, hisz sóhajthatsz még...”

Hát remélem nem voltam túl erős. Tőlem ennyi telik, bár az érzéseimet tökéletesen tükrözi. Mikor ezt írtam elég rossz passzban voltam, de nem tudnám leírni, most hogy hogyan. Ezt nem is értem az elemzésekben (verselemzésekben), hogy akarják azt a pillanatnyi fellángolást amit még a költők, nem nem hasonlítom magamat hozzá, de csak eszembe jutott, hogy mégis tényleg honnan tudhatják mikor az aki írta az sem tudná megteremteni ugyanazt az életérzést, és mégis rengetek irodalomtanár állítja, hogy hülye vagy fiam ezt így kell megtanulni, és ha még se arra gondolt? Az kit érdekel, végül is csupán egy röpke emberi érzelem volt. Szóval csak annyit akartam ezzel mondani, hogy nem tudnám újra átélni olyan szinten, mint ahogy itt kifejeztem. Köszi hogy elolvastátok. Sziasztok jó Blogolást.